Nem lehetek veled
"Ugyan nem lehetek most ott veled,
Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Mégis ott vagyok veled, a kezedbe,
Nézek a sorokból csillogó szemedbe.
Reggel mikor kelek, itt vagy mellettem,
Gondolatimmal játszol a fejemben.
Egész nap velem vagy, mindig rád gondolok,
Este veled jönnek fel a csillagok.
Este van már késő. Ágyamban aludnék,
Most is itt vagy velem, bárcsak veled lennék.
Elringatnám fejed édesen suttogva,
Ha ott lehetnék veled, vigyáznék álmodra.
Nem vagy itt velem, üres a szoba,
A világ velem ilyenkor oly mostoha.
Édes arcod dereng fel előttem,
Nyúlok felé, szétoszlik kezemben."
"Tudom, egyetlen fiú sem érdemli meg a könnyeimet,
A történtek után magamtól sem tudok remélni szerelmet.
Könnyedén mondtam gyorsan elfelejtelek,
Megköszöntem a sorsnak ha csak eddig is de szerethettelek.
Nem hittem, hogy ez ennyire nehéz,
Hogy elfelejtelek, azt gondoltam pár pillanat az egész.
Borús nap volt mikor a szél csókokat lehelt ajkaimra,
Tőled kaptam őket, s már nem is gondoltam a gondjaimra.
Mert nem volt gondom sem, mivel enyém voltál,
Ettől a pillanattól fogva SZERETLEK - mindenre csak így válaszoltál.
Borús nap volt mikor a szél már fájdalmat szórt a szívemre,
S ezer könnycseppet bocsátott a szememre.
Meghalt a szerelem amit irántam éreztél,
Elmentél örökre, semmit nem kérdeztél.
Így szakítottál velem, egy pillanat alatt vágtad el a szálat,
Az életem nem lett más, csak-csak csupa bánat.
A következő alkalommal mikor megláttalak,
Újra az életemnek tartottalak.
Egy fal választott el minket, minek ajtaja félig nyitva volt,
Tudtuk, az a pillanat csak rólunk szólt.
Egy másik lány szíve miatt lassan becsukódott,
Ekkor következett be életemben a fordulópont.
Nem tudtam, hogy Te ott állsz az ajtó mögött,
Hogy SZERETLEK, -csak azt hajtogattam könnyek között!!!"